Hozzászólások száma : 24 Join date : 2013. Mar. 02. Age : 36
Tárgy: Re: Calista Blancheflour Hétf. Márc. 25, 2013 9:46 am
Elfogadva!
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy pontosan mi történhetett, ami ennyire megváltoztatta az életed. Remélem, tényleg nem kell több emberben csalódnod és talán visszakapjuk a régi énedet is.
Irány az avatarfoglaló!
Calista Blancheflour
Hozzászólások száma : 1 Join date : 2013. Mar. 25.
Tárgy: Calista Blancheflour Hétf. Márc. 25, 2013 3:08 am
Calista Blancheflour
Adatok
TELJES NÉV: Calista Blancheflour BECENÉV: Cal, Lis SZÜLETÉSI IDŐ, HELY: 1993. február 19, Bordeaux KOR: 20 év PLAY BY: Deborah Ann Woll CSOPORT: Városlakók
• • • • • • • • • • •
JELLEM: Azt hiszem, rám szokták azt mondani, hogy, igazi álmodozó. Vagyis csak voltam. Nem féltem az álmoktól, úgy, mint sokan mások, hanem bennük éltem. Kiskoromban sokszor költöztünk, ezért nem volt sok barátom, akiknek kiönthettem volna a szívemet, ezért már akkor kezdtem elszigetelődni. Jó volt nekem a kis magányomban a saját magam kreált lényekkel. Ennél fogva nagyon gyerekes is lettem, de persze csak mértékkel. Másokkal szemben bizalmatlannak tűnhettem, de egyszerűen csak nem akartam beengedni őket az én kis világomba. Attól féltem, hogy összetipornák. Gondolom azt hiszed naiv voltam, de ez egy cseppet sem igaz. Nem szálltam volna be egy cukros bácsi autójába sem, egy idegenhez sosem fordultam mosolyogva, ha láttam rajta a gonoszságot. Viszont mérhetetlenül kedves és őszinte voltam mindenkivel. A világot, mint egy nagy játszóteret láttam és ezt úgy mutattam meg a többieknek, hogy lefestettem. A mostani énem másabb. Nem mosolygok olyan sokat szívből jövően, min máskor. A kedvességem pedig, egy vállveregetésben nyilvánul meg. Gondolhatjátok azt, hogy szívtelen vagyok, de, ami velem történt... az volt az igazi szívtelenség. Nem álmodozok többé, legalábbis nem a fehér lovon ülő, szőke hercegről, aki egy napon majd megment. Nem is gondolok többé a jövőre, vagy kezdek egy mondatot úgy, hogy "mi lett volna, ha..." Színes képek helyett színtelen, szürkéket festek, ami átadja szívem komorságát. Megfogadtam, hogy többé nem engedek senkit sem közel magamhoz, az csak bajt hozhat a fejemre. KÜLSŐ: Magas vagyok, de nem mondanám magamat sportosnak, inkább csak vékonynak. Hosszú, vörös, enyhén göndör hajam van, amit nagyon szeretek. Illik porcelán fehér bőrömhöz és kék szemeimhez. A ruhák, amiket hordok, általában hangulatfüggő. Egyszer ilyen, egyszer, olyan, sosem lehet nálam tudni. Képes vagyok úgy kimenni az utcára, hogy a ruhám tele van festéknyomokkal, engem az ilyen nem igazán érdekel. Nézzenek rám furán, ha akarnak, ha egyszer nekem így kényelmes. Egyedül a hajamra szoktam több időt fordítani, mint kellene, de legalább senki sem mondhatja, hogy mindent elhanyagolok. Ami a sminket illeti, csak akkor szoktam jobban kifesteni magamat, hogyha elmegyek otthonról, egyébként otthon vakolat nélkül szoktam mászkálni. Ha pedig már smink, akkor mindenféleképpen a fekete élvez nálam előnyt szín terén. De, ahogy mondani szokták, a külső nem mindig a belső tükre. csak egy álca, amit visel. ÉRDEKLŐDÉSI KÖR, HOBBI: festés, szórakozás, bulizás
• • • • • • • • • • •
KÉPESSÉG: nincs FÉLELEM: Félek, hogy újra csalódnom kell valakiben, azt nem élném túl.
Történetem
Interjú Ms. Calista Blancheflour kisasszonnyal, olvastam magamban a nagy plakátot, amikor beléptem a hatalmas irodába. Tényleg hatalmas volt, pedig életemben már megfordultam pár irodában. Rendőrségi iroda, ügyvédi iroda, sorolhatnám még, de napestig eltartana. Persze egyik sem volt nagyobb a kiállító termemnél, annál nem létezik nagyobb. Az volt az első dolog, amit New York-ban vettem, mert szükségem volt egy helyre, ahol kiélhettem művészi hajlamaimat. Ez volt számomra a legjobb gyógyír, a festés. Mindig is szerettem festeni, a szüleim szerint az ecset az első dolog, amit a kezembe vettem miután hazaértem. Először csak mindenféle pacát és mázolmányt készítettem, amiknek igazából semmi értelme sem volt, de ha valaki jobban megnézte megláthatta a benne rejlő titkokat és vágyakat. Az én titkaimat, az én vágyaimat. Így tártam a világ elé, - ha csak kódolva is - hogy hogyan érzek éppen. Elmondtam mindenkinek, világgá kiabáltam, de így sem értették meg a panaszaimat. Hiú ábránd volt csak, hogy egyszer valaki, Freddy-n kívül felfigyel rám és észrevesz. Ő rendes volt velem és kedves, mint más soha, de nem gondoltam rá, hogy egy éjszaka megváltoztathat mindent. Fenekestül felforgathatja a világomat. Tudom, hogy mi lesz az első kérdése az interjúsnak, vagy legalábbis szerepelni fog benne. Miért döntöttem úgy, hogy ott hagyom Párizst?
Sírok, de tudom, hogy nem lesz tőle jobb. A világ 180 fokos fordulatot tesz velem, mintha csak egy baba lennék, akit a gazdája pörget. Összetörtem, kívül, belül, testileg és lelkileg. Azt hiszem ennél jobban már nem lehet senki sem eltörni. Csak egy játékszer vagyok, akit levesznek a polcról, ha éppen kell valakinek. A legrémisztőbb gondolat mégis az, hogy ezt a legjobb barátom tette velem, akiben feltétel nélkül megbíztam. Sosem vontam kétségbe egyetlen szavát sem, szerettem őt, ahogy egy barátot lehet szeretni, de neki ez nem volt elég. Talán, ha észrevettem volna... de most már mindegy. Visszafordíthatatlan dolgot tett, amivel az elnyert bizalmamat elveszítette, de helyette megkapta a félelmemet. Könnyeim lassan elapadnak, nem tudok már miért sírni, de felkelni sem bírok még. A sokk még mindig hatalmas erőt fejt ki rajtam. Óvatosan mozdítom meg egyik ujjamat, a legkisebbet, majd, amikor végre az egész tenyeremet érzem feltámaszkodok rá és döntök. Nem maradhatok itt, a repülőjegyem már úgyis ki van készítve, higgyék csak a szüleim, hogy ők bírtak rá.
Egy furcsa dallam ránt vissza a jelenbe és késve jövök rá, hogy a telefonom volt. Üzenetet kaptam a szüleimtől, miszerint Jenna-nak, a testvéremnek nemsokára megszületik babája, jó lenne, ha addigra hazamennék. Habozva bámulok a telefonom képernyőjére, nem tudom mit tegyek. Maradjak itt, az én kedves magányomban, ahol olyan jól érzem magamat, vagy nézzek szembe azzal a személlyel, aki miatt eljöttem? Lehetséges, hogy nem is fogok vele találkozni, vagy csak pár napra megyek, minden megtörténhet, de a döntés megszületett. Kikeresem a névjegyek között az asszisztensemét, aki rögtön fel is veszi a telefont. - Mikor indul a legközelebbi gép Párizsba?- vágok a szavába, mielőtt belekezdhetne szokásos "Jó napot, Ön Calista Blancheflour kiállító termét hívta, ha termék mintát szeretne...". - Öhm... pontosan hat órakor - válaszolta egy kis szünet után, ami azt jelentette, hogy a gépen nézte meg. - De mi lesz az interjúval? - kérdezte kissé hangosabban, mint kellene. - Lefújom - válaszoltam egyszerűen és kinyomva a telefont már indulok is a reptér felé.
