Hozzászólások száma : 24 Join date : 2013. Mar. 02. Age : 36
Tárgy: Re: Levi Jetson Pént. Márc. 22, 2013 9:40 am
Elfogadva!
Gyorsan összekapott et-lett, de semmi problémát nem találtam. Remélem, azért megszokod az itteni életet és nem lesz az egész egy nagy szenvedés. Vagy talán próbálj meg te is kedvesebben viszonyulni hozzánk. Hidd el, barátságosak vagyunk.
Irány az avatarfoglaló!
Levi Jetson
Hozzászólások száma : 1 Join date : 2013. Mar. 22.
Tárgy: Levi Jetson Pént. Márc. 22, 2013 8:40 am
Levi Youngblood Jetson
Adatok
TELJES NÉV: Levi Youngblood Jetson BECENÉV: Levi, Lee SZÜLETÉSI IDŐ, HELY: 1983. 09. 10.; US, Massachusetts KOR: elmúltam 18 PLAY BY: Ryan Gosling CSOPORT: Kívülállók Misfits
• • • • • • • • • • •
JELLEM: Irreálisan sokat káromkodok, meglepően lusta vagyok, ha tehetném, életem hátralévő részében egy hintában ülnék – és természetesen hintáznék, csakhogy úgy érezzem, mozgásban vagyok – és cigizgetnék, mert az biztos nagyon jót tesz nekem. Az ex-csajaim, sőt, még anyám szerint is borzasztóan szarkasztikus vagyok, ami ugyan nem lenne rossz, ha legalább úgy lennék szarkasztikus, hogy a szarkazmusomon nevetni lehessen. Gyakran vagyok szájbarágó és lekezelő, ennél fogva meg inkább bosszantó, semmint vicces, vagy – ex-csajaim és sajnos anyám véleménye szerint is – szeretnivaló. Az embereket taszítom magamtól, de ez nem olyan nagy baj, mert az emberek is taszítanak engem. Imádok olvasni, művész mozikba járni és vastagkeretes szemüveget hordani, de csak és kizárólag olyan helyeken, ahol senki, de komolyan SENKI nem ismer. Tudod, azok között az emberek között, akikkel a fél életem leéltem, meglepően magamnak való, fura fazonnak tűnök, akivel lehet tévét bámulni, sört inni, esetleg nyaranta lemenni a partra, még ha ezeknek az elfoglaltságoknak semmi hasznát nem látom, akkor is. Ennek van értelme? Erősen kételkedem benne. Ahogy abban is, hogy az én létemnek van ilyen… különösebb… hadd használjam megint a szót, értelme. Értelemszerűsége. Szokásos depressziós, mindjárt harminc vagyok és nem tudom, mit kezdjek az életemmel féle duma. Ne is törődj vele. KÜLSŐ: Néhány szóban? Ó, hát… mit is mondjak? Szőke vagyok, kékszemű, magas, amerikai, de valahogy mégsem az a fazon, akivel a menyasszonyod lelépne Vegas-ba. Arcom a semmilyen és az imádnivaló kategória között stagnál félúton. Parti fotókon rémesen mutatok, temetési képeken már majdhogynem rám mondható a jóképű is. Borotválkozni utálok. Mást nem tudok hirtelen mondani. ÉRDEKLŐDÉSI KÖR, HOBBI: Érdeklődési kör alatt azt akarod megtudni, hogy hetero vagyok-e, vagy azt, hogy szabadidőmet emberek gyűlöletével töltöm el?
• • • • • • • • • • •
KÉPESSÉG: Bárkit el tudok képzelni bármilyen helyzetben meztelenül. Ez képességnek számít? FÉLELEM: Veszíteni, tüdőrákot kapni, felnőni.
Történetem
- Francia buzi! – ordítottam, majd megtöröltem a számat. – Ütni se tudsz rendesen! Meglökött. Én visszalöktem. Valamit mondott franciául, majd köpött egyet (némi vér, fog nélkül). Nem, nem tudom, mit mondhatott, nem beszélem a nyelvet, amit ott és abban a pillanatban igen-igen bántam. Képzeld csak el, mennyivel több értelme lett volna annak, hogy jobb kezét ökölbe szorítva orrba vágott a következő másodpercben, ha tudom, hogy mit mondott előtte. Lehet, hogy ugyanúgy orromhoz kaptam volna, előre dőlve, felnyögve a fájdalomtól, lehet, hogy nem. Lehet, hogy a rákövetkező minutumban ugyanúgy gyomorszájon bokszolt volna, lehet, hogy nem. Ha értem, hogy mit mondott, talán elnyújtott, görcsös mozdulatokkal a földre se rogyok, hogy ott aztán pár kedves, kedélyes rúgást intézzen oldalamba (egy bordám halkan reccsent, én ismételten nyögtem egyet), beletaposson beleimbe, miközben továbbra is franciául kántál ismeretlen, érthetetlen szavakat. Csak feküdtem a földön, nem keltem fel. Összefüggéstelenül nyögtem és ziháltam tovább, még egyszer finoman, tényleg meglepően gyengéden a combomba rúgott (mint később kiderült, ezzel a mozdulattal törte be a telefonom képernyőjét), majd tovább állt. - A kurva, francia anyádat. – mormogtam magamban. Már nem hallotta. Én se hallottam őt, csak az egyre távolodó lépteit. Oldalra fordítottam a fejem. Valami meleg folyadék csorgott az orromból, végigmosta az arcom, egész a fülemig. Azon gondolkodtam, hogy vajon takony lehet-e, esetleg vér? Egyszerűen gyűlölöm ezt az országot. Ami a jó hír viszont, hogy véleményem szerint mindjárt meghalok, ezáltal – mivel erősen kétlem a túlvilág létét – legalább a legkevésbé lesz az a bajom, hogy itt kell lennem. Ami a rossz hír, hogy szerintem tényleg mindjárt meghalok, és komolyan az a legkisebb bajom, hogy itt kell lennem. Ha fel tudnék állni a földről, és valahogy vissza tudnék vánszorogni Janis lakásába… az tudod, marha jó lenne. Ha ledőlhetnék az ágyamba, akár a vérrel (vagy takonnyal) az arcomon, akár a nélkül… Kicsinyes vágyaim. Ah. Most ütött ki valami francia, buzeráns állat a maga kilencven kilójával (tömör izom és zsír plusz némi hajlakk), két hete vagyok itt, és érzem, hogy még kettő ilyen hét, és… nos… öhm… túlzok. Igen. Azt hiszem. Igen. Nagyon is túlzok. Kizárt, hogy kibírjak itt további két hetet. Kizárt, hogy egy perccel is tovább maradjak itt. Massachusetts, jövök. (Nem. Nem is.) Vagy halok. (És megint túlzok.)
